9. fejezet Gusztáv visszatér 2. rész

-Nem hiszem el, hogy ilyen történt! Miért gondoltam, hogy itt kell hagyni! Inkább jött volna velünk edzeni! -idegeskedett Hablaty. Astrid (mint mindig, ha Hablaty ideges) mellette ült és próbálta megnyugtatni. Takonypóc körbe-körbe járkált, Halvér a sarokban siratta a sárkányszemet, Fafej és Kőfej pedig folyamatosan egymás fejét ütögették.
-Hablaty, attól, hogy a sárkányszem eltűnt, te még tudod, hogy hol van az a barlang nem?
-Tudom Astrid de ez most...várjunk csak! Utána megyek!
-Én is! -kiàltotta Astrid és már ült volna fel Viharbogárra, de Hablaty megálította.
-Nem, te itt maradsz a többiekkel! Vigyázz a rendre!
-Hablaty! -kiáltott oda Hanga.
-Nem! Mint vezető, a sarkamra állok, és nem jön velem senki, ha azt mondtam!

Tíz perc múlva:

-Máskor szólj, hogy ne álljak a sarkamra, pajti! -suttogta Fogatlan fülébe lovasa és hátranézett a mögötte érkező Astridra.
-Hablaty, azért még hallok!
A fiú sóhajtott egyet és ahogy egyre közeledtek a sziget felé, Hablaty egyre jobban azt érezte, hogy valami baj van. Amikor pedig meglátta, hogy a barlang omlani kezdett, gyorsítani kezdett. Leszállt az omló barlang előtt és Fogatlannal bement a belsejébe. Meglátta Fogatlan fénye mellett Pamkót, aki nagyon zaklatottnak tűnt. Hablaty rohanni kezdett az egyre jobban leomló barlang közepe felé. Hallott egy nagy kiáltást, s látott egy nagy gödröt maga előtt.
-Pamkó! Segíts már! -kiáltotta egy ismerős hang. Hablaty intett Fogatlannak, hogy maradjon, és amikor a hang gazdája zuhanni kezdett elkapta a karját. Hablaty felhúzta Gusztávot, és ahogy a fiú felállt, meg is szólalt.
-Hablaty! Megmagyarázom...

Negyed óra múlva a klubházban:

-Még nem láttam ilyen fékezhetetlen, felelőtlen... -kezdte Hablaty amikor belépett az ajtón, de Fafej megint közbevágott.
-Vagy éppen fajankó, félelmetesen buta, fúdejak... mondtam, hogy lassan csak ilyen buta szinonímákat hallok!
-Sz...sz...szóval az összes rossz húzás közül ez volt a lehető legrosszabb! -folytatta Hablaty fejét fogva, miközben idegesen járkálni kezdett Gusztáv előtt. -Tudod, hogy Dagur mit meg nem tenne, hogy megkaparintsa?
-Azt hittem, ha kinccsel térek vissza, akkor végre befogattok! -ellenkezett Gusztáv.
-Először is nincs semmijen kincs! Másodszor ezt már megbeszéltük! Az egész szigetet behálózzák a barlangok abszolút kiszámíthatatlan járatai!
-Ne haragudj én csak...
-Meghalhattál volna Gusztáv! Pamkó is meghalhatott volna! -mutatott a fiú a szörnyen nagy rémségre. -Most nem a Hibbant-szigeten vagyunk! Itt mások a szabályok, itt most okosabbnak kell lenned!
-Én csak bizonyítani szeretnék!
-Ohh, ohh, ohh! Sikerült! Bizonyítottad, hogy nem vagy elég felelősségteljes, nem vagy elég érett és nem vagy elég megbízható, ahhoz, hogy közénk tartozz. Hosszú napon vagyunk túl. Majd ezt reggel megbeszéljük. -mondta a fiú és még egyszer hátranézett a szomorú Gusztávra, majd elment az esti járőrre.

Másnap reggel, amikor Hablaty felkelt, rögtön indult Takonypóc kunyhójába, hogy megbeszéljék a dolgokat Gusztávval. Bekopogtatott, de senki sem volt bent. Hablaty aggódni kezdett, ezért benézett az ablakon, amin keresztül megint nem látott senkit. Leszállt mellé Astrid, aki valószínűleg most tért vissza a járőrözésből.
-Szia Astrid! Nem láttad Gusztávot?
-Nem. Miért, valami baj van?
-Igen méghozzá az, hogy ELTŰNT!

-Nem találtam sehol. És ti? -jelentette ki Hablaty miután egy gyors kör után leszállt.
-Megnéztem a klubházat, a kunyhókat, még az istállókat is, de nem találtam sehol! -mondta Astrid és leszállt Viharbogárról. Pár pillanat múlva megérkezett Halvér és az ikrek.
-Nem lángolt semmi, úgyhogy gyanús, hogy eltűnt. -szólalt meg Halvér.
-Hát, muszáj megkeresnünk! -erősködött Hablaty.
-Vagy mégsem? -"gondolkodott" Fafej.
-Ez az! Miért is aggódunk?! Inkább ünnepelnünk kéne, hogy felszívódott! -kiáltotta Takonypóc.
-Amint tudjuk, hogy jól van!
-Hát, kérdezzük meg Pamkót! -jött az ötlet Kőfejtől.
-És Kőfej! Elárulnád, hogy azt még is, hogyan kell? -érdeklődött Takonypóc.
-Fordulj meg! -mondta a lány, mire a banda előtt leszállt Pamkó. Nagyon zaklatott mák tűnt. Fafej oda is ment hozzá.
-Hé Pamkó! Hol van Gusztáv fiú? Hol van? Á! Hallgat mint a sír! Nem fogjuk megtörni! Jellemző...
-Hé Pamkó! Semmi baj öreg, semmi baj! Nem látok rajta sérülést. -vetette oda Halvérnek Hablaty.
-Zaklatottnak tűnik! Hablaty, nézd! -mutatott a duci fiú Pamkó kampójára. Hablaty is észrevette a kis papírt, levette és elolvasta.
-Dagur! Cserét akar... Gusztávot a sárkányszemért cserébe!

-Itt valami bűzlik Hablaty! -kiáltotta Astrid, mikor a fiú, már berakta a sárkanyszemet kis táskájába.
-Nincs választásunk. -fordult a csapat felé Hablaty.
-Biztos, hogy nincs választásunk? Nulla? Nyista? Nuku?
-Az egészről én tehetek...
-In guno? -folytatta Fafej.
-Esélyt sem attam neki...
-In portugal?
-Fafej nem segítesz, ugye tudod?
-Tudom!
-Ha nem kötött volna le a sárkanyszem, leköthettem volna Gusztávot! -hibáztatta magát tovább Hablaty.
-Öhm, nem. Gusztávot senki sem képes lekötni! -próbált javítani a helyzeten Halvér.
-Legalább hadd menjünk veled, rendben?! -kérlelte Astrid a fiút.
-Dagur egyértelműen fogalmazott! Egyedül kell mennem. -mondta Hablaty, miközben felszállt Fogatlanra. -Ki tudja mit tesz Gusztávval, ha nem követem szó szerint amit kért! Nem kockáztathatunk! Vigyázni fogunk, ígérem! -tette hozzá, amikor látta, hogy Astrid ezt akarja kérni. Azzal már fel is szállt.

Megérkezett a hajó felé és meglátta Gusztávot, Dagurt és az embereit. Pamkó mellette repült és mellette is szállt le, amikor már lefelé kanyarodtak.
-Pamkó! -kiáltotta Gusztáv, amikor a két sárkány leszállt a hajóra. -Már aggódtam érted, haver!
-Ó, sárkány és lovasa, hát nem édes? -szólt közbe Dagur undorodva. -Mindjárt kidobom a taccsot! Fúj!
-Gusztáv minden rendben? -kérdezte a fiú, de alig mondta ki ezt, s már Dagur közeledett felé. -Ott meg is állhatsz, Dagur!
-Nahát, hol marad a bizalom, azok után, amin keresztül mentünk? Na mi van Hablaty? Semmi? Semmi visszavágás, oltàs, csípős beszólás? Pedig odáig vagyok értük! Mintha félszavakból is értenénk egymást!
-Dagur essünk túl rajta, add át a fiút!
-Előbb te! Nincs választásod, Hablaty, ugyanis egy rossz mozdulat és leszedünk téged, az éjfúriát és a srácot is úgyhogy szépen gurítsd ide és menjünk a dolgunkra!
Hablaty beletörődött, hogy nincs választàsa, leszállt, Fogatlanról, és odagurította Dagurnak a sárkányszemet.
-Gusztáv gyerünk!
-Hát, tudod Hablaty, ezek az alakok sokkal jobban bántak velem, mint te és a többiek bármikor!
-Váratlan fordulat! -nevetett Dagur.
-Gusztáv!
-Adhattatok volna egy esélyt, oké? Mást sem hallottam csak, hogy nem tartozom közétek! Mostmár ide tartozom!
-Gusztáv neked fogalmad sincs, hogy mibe keveredtél!
-Már, hogy ne lenne Hablaty! Nagyon jól tudom, hogy mit csinálok!
-Kínos! -szólt közbe megint Dagur. -Szerintem te itt végeztél is testvér! Itt lenne a pont, hogy telelövetlek nyilakkal, csakhogy a gyerek ravasz! Azt mondta, ha elengedlek, elvezet egy kincshez!
-Bizony Hablaty! Nálunk van a sárkanyszem és Pamkó tüze. Tudod, hogy mit jelent ez! -Hablaty, mostmár kezdte érteni a dolgot. Inkább felszállt Fogatlanra.
-Ezt még nagyon meg fogod bánni, Gusztáv!
-Azt erősen kétlem, Hablaty!
A fiú még egyszer visszanézett a magasból Gusztávra és Dagurra, majd elrepült.

Pár perc múlva, már abban a barlangban volt, ahova Gusztáv lehetőleg nemsokára odaér Dagurral. Hablaty és Fogatlan elbújt egy nagyobb szikla mögött. Hirtelen Hablaty felfigyelt és el tudott kapni egy mondatot.
-A fény a fény a fény! -ezt Dagur kiáltotta. Hablaty intett Fogatlannak, hogy jöjjön. Majd megint hallott egy mondatot. -Megvagy!
-Nem Dagur! Te vagy meg! -kiáltotta vissza Hablaty Fogatlan hátáról. -Szép volt Gusztáv! Na mi van Dagur? Semmi oltás, semmi beszólás? Azt hittem mi már félszavakból is értjük egymást! -ahogy ezt kimondta, Dagur arrébb lökte Gusztávot és elvette a sárkányszemet.
-Dagur, add át a sárkányszemet!
-Na még mit nem! -kiáltotta a férfi.
-Nem kérés volt! -mondta Hablaty, és Dagur elé lőtt egy két centivel.
-Hűha, szép nagyot lehetne itt esni!
-Dagur add át! Nincs hová menned ennyi volt!
-Ő tényleg? Hoppá! -mondta, mikor leejtette a sárkány szemet a mélybe.
-Jajj ne! -ordított Gusztáv, és gondolkodás nélkül a szem után ugrott.
-Gusztáv, ne! -ordította Hablaty is és Gusztáv után ugrott Fogatlannal. -Fogd, meg a kezem! -mondta Hablaty és kinyújtotta a kezét. Gusztáv viszont tovább zuhant. Hablaty kiesett a nyeregből, és ő is zuhanni kezdett Fogatlannal együtt. -Fogatlan!!! Jövök pajti, tarts ki! -szólt a fiú és mikor sikerült elérnie a nyerget, gyorsan felpattant a sárkányra. -Erre mostmár tényleg ki kell találnom valamit! Vissza a témára. Gusztáv fogd meg a kezem! -a két fiú hiába nyújtózkodott nem érték el egymást. Ekkor hatalmas sebességgel repült lefelé Pamkó és elkapta Gusztávot.
-Kösz Pamkó!
-Na tűnjünk innen! -mondta Hablaty és már repült is felfelé.
-Nagyon sajnálom Hablaty, ami történt.
-Én is sajnálom Gusztáv! Lehet, hogy nagyon felelőtlen és engedetlen vagy, de minden megvan benned ahhoz, hogy sárkánylovas légy egy napon!
-Egy napon? Az egy napon jól hangzik! -mondta Gusztáv és már el is indult Pamkóval a kijárat felé.
-Na gyerünk keressük meg a kiutat...hű! -kezdte Hablaty, amikor meglátta azt a kincset, amiért Gusztáv legelőször jött ide. Hablaty odasétált a ládához és kinyitotta. Ami benne volt, az valami zseniális volt...

-Gusztáv én... -kezdte Astrid mikor már búcsúzkodtak Gusztávtól.
-Ááá! Sajnálom de mennem kell édes, anyám ki lenne akadva három nap után feltűnik neki a hiányom. -mondta, majd felszállt Pamkóra. -Vigyázz magadra édes, és ne aggódj, mert Gusztáv egyszer visszatér! -azzal már repült is.
-Hát az? -kérdezte Astrid Hablatytól, mikor látta, hogy a fiú kinyitott egy ládát.
-Csak egy apróság amit a barlang mélyén találtam! -mutatta fel a fiú a tárgyat.
-Egy sárkányszemlencse!
-Bizony ám mégis volt ott valamilyen kincs! A sárkányszem is végig efelé próbált terelni minket, csak rossz helyen kerestük!
-Ezek szerint ebből nem csak egy van! Több is lehet!
-Nahát! És Gusztáv nélkül sosem találtuk volna meg! -tette hozzá Astrid.
-Igazad van, mondjuk meg neki! -javasolta Hablaty poenból.
-Ne ne ne! -kiáltotta mindenki, majd visszafordultak a repülő fiú felé és integettek neki.