8. fejezet. Gusztáv visszatér

Hablaty másnap reggel egészen korán kelt, ő maga sem értette miért. A legnagyobb meglepetésére, Fogatlan MÉG nem bontotta le a tetőt azzal, hogy minden nap rajta ugrál. Viszont a sárkány már Thor tudja hol jár. Persze csak gyalog, de akkor is, elképzelhető volt, hogy valaki felszállt rá és csak úgy elszállt vele. Mivel Fogatlant, csakis jól képzett sárkánylovasok tudják irányítani, Hablaty nem is félt attól, hogy esetleg valaki ismeretlen, vagy éppen ellenség vitte el. Ha egyáltalán elvitte valaki.
Hablaty kipattant az ágyból, megtörölte a szemét és kinyújtózkodott. Nagyon fáradt volt, de már nem tudott aludni. Megvakarta a feje tetejét és elindult a ládája felé, hogy kivegye belőle a sárkányszemet. Ekkor berontott az ajtón Fogatlan, aki Hablaty nem tudta mitől, nagyon boldognak látszott. Odasétált lovasához, hogy összenyalja, de mivel látta, hogy Hablaty nem figyel rá, inkább leült mellé. A fiú elővette a sárkányszemet és Fogatlan felé tartotta.
-Gyerünk pajti. Kérek egy kis tüzet. -szólt sárkányához Hablaty, mire Fogatlan azonnal felfogta mit kell tennie, és már csinált is egy kicsi fényt. -Ezt már láttuk, de mi van, ha megnyomom ezt itt...-motyogta maga elé, és elforgatott egy sort. -A sárkány osztályok. Király! Mi lenne ha megnéznénk az éjfúriát? -fordult Fogatlan felé. A sárkány csak megforgatta a szemét és unottan nézett a fiúra. -Fogd vissza a lelkesedésedet! -szólt rà viccesen Hablaty, mire Fogatlan elkezdett nevetni. -Rendben. Mi van akkor, ha összerakjuk a szörnyen nagy rémséget és az éjfúriát? Abból lesz a...-forgatott el egy sort és nyomott be két gombot. A falon csak elhalványult lila fényfoltot látott. -...semmi! Ezzel nem tudtunk meg többet...-Hablaty elfordult az ajtó felé és ügyködött valamit a sárkányszemmel. Abban a pillanatban, hogy mondott volna valamit, berontott az ajtón Astrid és kétségbeesett arcot vágott. -Astrid osztály! Hehehe...-röhögött bambán a saját "viccén" a fiú.
-Hablaty, baj van nagyon nagy baj!
-Dagur?!
-Rosszabb!
-Mi lehetne még Dagurnál is rosszabb?! -amint kimondta ezt a kérdést, egy fiatal tizenéves, fekete hajú, nyurga fiú repült be szörnyen nagy rémségén.
-Gusztáv! -jelentette ki a fiú kihúzva magát.
-Gusztáv? -kérdezte Hablaty idegesen.
-Gusztáv...-mondta Astrid miközben a rémség alatt feküdve, belevágta a fejét a padlóba. A fiú leszállt a sárkányról és Hablaty házában kezdett körülnézni.
-Gusztáv, te mégis, hogy kerülsz ide...? Mármint minek köszönhetjük a megtiszteltetést, hogy itt vagy? -kérdezte a fiú, és kezét rázva felsegítette Astridot. A lány megforgatta a szemét, és nekidőlt az egyik ládának, Hablaty pedig leült egy székre. Gusztáv lassan elfáradt a folyamatos körbe-körbe járással és inkább leült az idősebb fiú mögé. Belépett az ajtón Takonypóc, Halvér, Kőfej és Fafej.
-Hablaty! Te hallottad, hogy Gusztáv itt van, és...-kezdte Takonypóc, de észrevette Gusztávot. -...éppen melletted álldolgál? Tök jó... -felyezte be a mondatot. Halvér odasétált Hablaty mellé.
-Hű! Jól megváltoztál Gusztáv! -szállt be a beszélgetésbe Fafej.
-Tudom, a szakáll teszi! -húzta ki magát a fiú, és egy apró szőrszálra mutatott az állán. Fa és Kő odasétált és a fiút nézték.
-Tényleg? Hadd lássam! Hát ennél még Kőfejnek is több szőr pelyhedzik az állán! -nevetett Fa mire Kő bólogatni kezdett. Fafej megvakarta a fejét és kihúzta a kis fekete szőrszálat Gusztáv álláról.
-Áú! -kiáltott a fiú és hátradőlt, majd nekiment a Hablaty melletti ládának. -Áú! Hű hát ez meg mi? -kérdezte, mikor felvette a sárkány szemet és belenézett. A fiú hirtelen sárga foltokat látott mindenhol. -Hé, ti is látjátok a foltokat? Mi ez napfénykard, vagy mi?
-Nem Gusztáv nem napfénykard! -szólt rá a fiúra Hablaty és elvette tőle a sárkányszemet.
-Ez a sárkányszem nagyon régi és nagyon törékeny... -kezdett bele Halvér, de akkor Gusztáv beverte a fejét az egyik falba és leesett Fogatlan egyik farka. A sárkány azonnal oda is ugrott, és rámorgott Gusztávra.
-Á, foltok. Nem múlnak el...
-...és nem szabad csak úgy piszkálni... -fejezte be Halvér.
-Ugyan csigavér Halvér! Tudom, hogy mit csinálok!
-Na gyere ide Gusztáv! Mondd csak mikor is mész? -kérdezte Takonypóc.
-Haha! Vicces vagy Takonypóc, nem fogok elmenni! Ideköltözöm!
-Áá! -ugrott hátra Takonypóc. Fafej elkezdett nevetni.
-Há! Még, hogy itt marad...hát ez... Mi? Komolyan beszél? -mondta Fa azzal megfordult. -Megyek megrakom a máglyát!
-Nyugalom, nyugalom! Senkit nem fogunk máglyán elégetni! -vágott közbe Hablaty.
-Hablatynak igaza van! -szólt oda Kőfej. -Dobjuk inkább a mélybe!
-Türelem! Biztos van rá valami magyarázat. -mondta Hablaty és hátrafordult az érkezőhöz. -Nyugtass meg, hogy van rá valami magyarázat, Gusztáv!
-Már, hogy ne lenne! És ha már itt tartunk, ne nézzetek bele abba a napfénykardos izébe! Húh! Na a lényeg az, hogy azt mondtátok ha készenállok, csatlakozhatok hozzátok. Készenállok, úgyhogy csatlakozom, hol alhatok?
Hablatynak elkerekedett a szeme. Nem tudta, mit kezdjen Gusztávval, ezért egyhelyben állt némán. Aztán kipattant egy ötlet a fejéből és Astridot a kezénél fogva kivezette a házából és legyalogolt vele a klubház elé.
-Mit akarsz Hablaty? -kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány.
-Vigyáznál Gusztávra?
-Várjunk csak, miért én vigyázzak rá?
-Öhm vállalnám, de...de éppen egy hatalmas felfedezés előtt állok...
-És?!
-Megígértem neki, hogy ha eljön az ideje kiképzem őt sárkánylovasnak. De érősen kétlem, hogy most jött volna el az ideje...
-Jó, de mit csináljak vele, amíg eljön?
-Honnan tudjam, foglald le valahogy!
-Remek! Bébiszitter lettem! -jelentette ki mérgesen Astrid és elfordult Hablatytól.
-Bébiszitter! Hehehe! -nevetett Hablaty, majd komolyra vette a dolgot. -Nem! Ti...tizenhat éves! Csak nem kell vele bajlódni! -alighogy ezt Hablaty kimondta, az éjjeli rémek tűntek fel a színen, és tűzféreg királynő alakban repültek. Ekkor Smidvark a fehér rém lezuhant Hablaty lába elé. A fiú mintha értette volna a "jelet", úgy tett mintha nagyon aggódna a kis sárkány műesése miatt.
-Smidvark! Mi történt kis haver? -nézett a rémre. Erre persze Astrid is odafordult, s Smidvarkra nézett. A sárkány csak feküdt egyhelyben és meg sem mozdult.
-Hé Hablaty! Te tudtad, hogy ezek a sárkányok ilyet is tudnak? Állati! -ordította le a földre Gusztáv a sárkányáról és berepült a nagy "sárkány kupacba". Astrid megfogta a fejét, Hablaty pedig kérlelve megszólalt.
-Légyszi, csak egy kis időre!
-Jó, legyen! Gusztáv! Aréna! Most! -adta ki a parancsot a lány és Viharbogárral együtt az aréna irányába repült.
-Huhh! Kösz, Smidvark! Az időzítés zseniális volt! -simogatta meg a kis sárkányt, majd felsietett a kunyhójába. Már fent találta Fogatlant és Hangát, aki a reggeli járőrözésről tért vissza. A lány a sárkányszemet vizsgálgatta.
-Hablaty! Hallottam mi történt, de... hol van?
-Lepasszoltam. -jelentette ki egyszerűen a fiú. Hanga nevetni kezdett és megsimogatta Fogatlant.
-Astridnak, igaz? -mondta, mintha követni tudná a fiú gondolatmeneteit. Hablaty megvakarta a fejét, Fogatlan megforgatta a szemét, Hanga pedig keresztbe rakta a kezét.
-Igen, de miért baj az?
-Nem baj, csak túlságosan kiszámítható vagy. És...hát...nem bízhatsz mindent rá!
-Nem mindent bízok rá! Csak a reggeli járőrözést két naponta, a sárkányok etetését, az ólak pucolását, -számolt az ujján Hablaty. -a sárkánykönyv rendbetartását ha valaki nem csinálja meg az ideiglenes oldalt, a felvidításomat, a rend tartást, az aréna rendben tartását, az érkező esetleges újoncok kiképzését, az A csapat kezelését és az edző eszközök rendbentartását, pucolását és elhelyezését...ó! -Hablaty idegesen nevetni kezdett, mikor meglátta, hogy mind a tíz ujja nyitva van. Hanga nagyot sóhajtott.
-Ja látom nem mindent bízol rá! Hablaty! Senki nem csinál semmit se! Én kétnaponta járőrözök reggel te este, és a sárkány szemet is te tanulmányozod! Astrid mindennapja a munkáról szól, hogy mindig ott legyen időben a következő helyszínen! A többiek csak lógatják a lábukat, te meg arra a lányra bízod az idegesítő, zavaró tényzőt, aki így is hajnalban alszik el?! Aztán kelhet is fel, mert vagy járőrözni megy, vagy sárkány-trágyát takarítani... Értsd meg Hablaty! Ne csak Astridot dolgoztasd!
-Én értem mit akarsz mondani Hanga, de hármunkon kívül mindenki megbízhatatlan!
-Rendben Hablaty, de Astrid szívrohamot fog kapni a rengeteg munkától!
-Nem bízhatom akárkire ezeket a munkákat! Egyébként is Astrid szó nélkül csinálja a dolgát!
-Mert ő ASTRID! Hablaty fogd fel végre, attól, hogy rábízol egy feladatot Halvérre, Takonypócra, Kőfejre vagy Fafejre, nem fog összedőlni a világ! Mindenki jól járna vele: a többiek is dolgoznának, Astridról is leszakadna egy teher, és mindenki több időt tölthetne el vele. Gondold át ezt kérlek! -alighogy ezt Hanga kimondta, Astrid fáradtan imbolygott be az ajtón. Látszott rajta, hogy szörnyen dühös és lehetett is sejteni, hogy kire.
-Astrid minden rendben van? -kérdezte Hablaty aggódó pillantásokat vetve a lányra. Astrid továbbra is dühöngött, és véletlenül sem nyugodott le.
-Nem! Koránt sincs semmi sem rendben! Elegem van Gusztávból! Sikerült jól kiborítania... lepasszoltam Kőnek és Fának. -Hablaty megrázta a fejét, s szinte abban a pillanatban betoppant az ajtón két szomorú iker.
-Betömte a vadkanvermet! Milyen idióta töm be egy vadkanvermet! -kiáltozta Fa.
-Hát nem tett már így is eleget?! -kontrázott rá Kő.
-Gusztáv? -kérdezte Hablaty, mire az ikrek bólogatni kezdtek. -Ó, Thor!
-Hablaty! Pamkó és Gusztáv! Felgyújtották a fámat! Pedig én csak egy kis nyugalmat akartam! -lépett be szomorúan Halvér. Hablaty továbbra is a fejét fogta.
-Hablaty Harald! Ez a Gusztáv Larsson egy idegesítő... -kezdte Takonypóc, de Fafej közbevágott.
-Vagy éppen indulatos, irritáló, idióta, istentelen, idegtépő, igénytelen... -kezdte a fiú, de amint észrevette, hogy mindenki furcsán néz rá, hozzátette. -Mi van? Többször vágtátok a buta szinonímáitokat a fejemhez, mint a saját nevemet!
-Most már el kell raknunk láb alól! -jelentette ki Takonypóc indulatosan, és tenyerét kezdte morzsolgatni.
-Nem, nem és nem Takonypóc! Nem rakjuk el láb alól! Hadjuk, hogy egy kicsit felszabaduljon! -lépett a fiú elé Hablaty és komolyan nézett rá.
-Hogy felszabaduljon?! Nem szabadult már fel így is eléggé? -ordítozott Astrid. Hablaty megint rázta a fejét.
-Ebben igazad van, de...de mindegy. Menjünk edzeni!
Ezzel mindenki egyet értett és fél óráig vissza sem jöttek a repülésből. Hablaty leszállt a klubház előtt, s megvakarta Fogatlan fejét.
-Látta valaki Gusztávot? -fordult a többiekhez, miután mindenki visszaért.
-Nem. Inkább örülj neki, hogy nincs itt! -mondta Takonypóc. Hablaty a fejét fogta.
-Jajj ne... a sárkány szem! -szólt, és már rohant is fel a kunyhójàba, ahol a ládán semmi sem volt. -Ezt nem hiszem el!
-Mi a baj Hablaty? -érdeklődött Astrid. A fiú az érkezők felé fordult, s aggódó arcot vágott.
-Ha Gusztáv és a sárkányszem is eltűnt, akkor...
-A kincset keresik! -fejezte be a mondatot Astrid.
Folytatjuk...