Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

7. fejezet Egy újabb probléma

2017-06-11

Hablaty egy kicsit felgyorsított, nehogy vacsora legyen belőle, a sok gúnyolódás miatt. Bekanyarodott egy nagy tisztás felé, majd felrepült a felhők közé. Ott haladt egy darabig, majd nyugodtan sóhajtott egyet és leszállt egy sziklára.
-Huhh! Szerintem leráztuk. Szépen repültél pajti. -dicsérte meg sárkányát a fiú, s hátradőlt.
-Biztos vagy benne Hablaty? -kérdezte meg a fiú jobb oldaláról Astrid. Hablaty megint mondani akart valami kisebb gúnynevet, de nem csak Astrid ült mellette a sárkányán, hanem Hanga is. Kicsit megilletődött, s inkább csendben maradt. -Mit is akartál mondani Hablaty? -kérdezett még egyet a lány, mintha tudná, hogy Hanga közelében nem mer hülyeségeket vágni Astrid fejéhez.
-Én? Se...semmit se úgy igazán, csak...csak azt, ho...hogy nem tudatlak le...lerázni...Tudod, na...nagyon szépen repültél...úgy értem repültetek. Ennyi.
-Szerinted ezt elhiggyem neked, Hablaty? -kötekedett tovább Astrid.
-Ha nem akarsz velem összeveszni, akkor igen. -Astridnak és Hangának is elkerekedett a szeme.
-Ügyes, Hablaty, nagyon ügyes. De még mindig nem hiszem el. -folytatta Astrid. Hanga is mondani akart valamit, de mindketten leintették.
-Akkor hajrá, ne hidd, el hanem veszekedjünk. Azt akartam mondani, hogy ijesztő vagy és nem értem miért követsz mindig!
-Szerintem pedig hagyjuk ezt az egészet... -mondta Astrid és felszállt. -Jöttök? -mindkét barátja bólogatott, majd ők is felszálltak. Astrid repült elől, mögötte pedig Hanga és Hablaty egy kicsit lemaradva.
-Tudod Hablaty, amit tegnap mondtál, az...
-Tudom. Hihetetlen volt, és szerinted hülyeség. -vágott közbe a fiú.
-Azt akartam mondani, hogy szerintem szörnyen őszinte volt, és, hogy egyben tényleg hihetetlen. Hiszen minden arra utalt, hogy...
-Sejtem mire gondolsz Hanga, de ki kell, hogy ábrándítsalak. Az én fejemben ez úgy van, hogy Astrid szégyell engem, de én szeretném, hogy együtt legyünk. Szerintem ő van ezzel másképp. -vonta meg szomorúan a vállát Hablaty, remélve, hogy Astrid nem hallja azt amit mond. Hanga is megrántotta a vállát.
-Szerintem jó lenne, ha Astrid tenne egy lépést, mert akkor végre Takonypóc is leszállna róla. -jelentette ki Hanga. Hablaty elnevette magát.
-Akkor téged nyaggatna. Hiszen szerinte mind a ketten bele vagytok zúgva.
-Ekkora hülyeséget még az ikrektől is nagyon ritkán hallok! -nevetett Hanga is.
-Hanga! Szeretnék veled beszélni ilyen dolgokról, ha nem bánod.
-Persze, én is kíváncsi vagyok mit akarsz velem megosztani. És egyébként is: ez a barátok dolga. -bólogatott Hanga, majd egy kicsit ő is hátradőlt Szélpengén.
-Akkor naplementekor a klubházban. -mondta halkan Hablaty. Elég messze repültek Astridtól, ezért valószínűleg a lány nem hallotta a beszélgetésüket.

Leszálláshoz készülődtek. Astrid amint leszállt a kunyhója elé, rohant is be. Egész délután nem szólt se Hangához, se Hablatyhoz. Egyikük sem értette miért. A megbeszélt időpontban, Hablaty lesétált a klubházba, ahol már várta Hanga. A fiú leült barátjával szembe.
-Szóval mit akarsz velem megosztani? -kérdezte a lány. Hablaty egy kicsit kifújta magát, majd odafordult Hangához.
-Szeretném folytatni a délutáni beszélgetésünket. Mivel te lány vagy, egyszerűbben tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre, mint például apa. Szerinted miért szégyell engem Astrid?
-Nem szégyellhet téged, mivel nem vagytok együtt. És nem is szégyell, tehát nem tudom, hogy jutott ez egyáltalán eszedbe.
-Akkor miért hazudott neked?
-Nem hazudott, csak neki még újak ezek a kérdések. -mondta Hanga, majd viccesen hozzátette. -Nem hiszem, hogy Takonypóc annyit kérdezne ilyeneket tőle.
-Van egy pontod! -jelentette ki Hablaty és hátradőlt. -Miért viselkedik olyan furán, ha rólam van szó?
-Erre én honnan tudjam a választ?! -értetlenkedett Hanga. Hablaty bólogatott.
-Jogos. Van még pár kérdésem. Szerinted bele fog menni abba, hogy együtt legyünk?
-Egyértelműen. Ha tudnád mennyire aggódott érted, ami előtt és után Takonypóc megvert! Azt látnod kellett volna!
-Hát ha az neki az aggódás, hogy majdnem megöl egy embert miattam, akkor láttam. -poénkodott a fiú. -Mióta vagytok barátok?
-Ez most, hogy jön ide?
-Csak többet akartam tudni Astridról.
-Hát, mióta elmentem, és ő megmentett már egész jóban voltunk, de igazán akkor lettünk barátok, amikor Halvér először írt nekem, és leírta azt, hogy ti elköltöztetek ide, és, hogy Astrid szeretne velem találkozni. Akkor Astrid is írt pár sort néhány levélbe, és akkor úgy írásban lettünk barátok.
-Na jó, mára ennyi, majd esetleg holnap folytatjuk. Jó éjt Hanga!
-Neked is Hablaty! -köszönt vissza a lány, de ő még nem állt fel a helyéről. Hablaty még integetett egyet Hangának, majd elindult a kunyhójába. Nem tudta mit csináljon ezzel a dologgal, de csak annyit tudott, hogy ez egy újabb probléma. Hablaty ledőlt az ágyára, és szólt Fogatlannak, hogy bármilyen mélyen alszik is, ébressze fel őt napfelketekor. A sárkány esti nyalást adott lovasának és ő is aludni tért.

Hozzászólások (0)