6. fejezet Ha előjön egy régi gyakorlat

Hablaty nagyon jól aludt, de nem vette észre, hogy régen elkésett a találkozóról. Lassan hét óra volt. Ezt Fogatlan is megérezte és folyamatosan nyalogatni kezdte a barátját. Hablaty eleinte észre sem vette, majd amikor Fogatlan rá is ugrott, akkor levegőért kapkodva kinyitotta a szemét.
-F...Fogatlann! -kiáltotta ahogy csak bírta. A sárkány gyorsan lepattant róla, nehogy valami baja legyen. -Kösz.
Fogatlan bevetette minden erejét és próbálta lelökni Hablatyot az ágyáról. Bár a hadművelet sikerült, a fiú nem értette miért van így felpörögve a sárkánya. Kinézett az ajtón és ahogy látta a felkelő napot és annak állását rögtön eszébe jutott, mit akar Fogatlan érzékeltetni. -A találkozó! Nagyon el vagyok késve!
Azonnal megigazította a műlábát, felkapta a páncélját, a tűzkardját és felpattant Fogatlanra. Villám tempóban repült a klubházba. Amint leért már próbált nyugodt maradni, nem jó ha két őrült beszél egymással. Amint leszállt Fogatlanról, megjelent Astrid, aki olyan fejet vágott, hogy Hablaty majdnem elnevette magát rajta. De inkább maradt a komolyabb arcánál.
-Hablaty Harald Haddock a III.! -kiáltotta a lány idegesen, és megragadta Hablaty ruháját. -Úgy emlékszem hat órára beszéltük meg a találkozót, nem pedig hétre! Ráadásul azt mondtad itt leszel! Ha nem tudsz, akkor mondj nemet, de ne várakoztass engem egy óráig! Ha előre szólsz, megkérem Hangát! -Astridon látszott, hogy teljesen kiakadt, ezért Hablaty inkább csendben maradt. Nem akart mosolyogni a lányon, mert még a végén ő is kihúzza nála a gyufát, mint Takonypóc. Azt meg végképp nem akarta, hogy a lány ne szóljon hozzá.
-Akkor mi lenne, ha indulnánk? -tette fel a kérdést, bár érezte, hogy most nem kellene jópofiskodnia. Astrid azonnal fel is húzta a szemöldökét.
-Hát képzeld Hablaty, hogy amíg te egy jót aludtál, én befejeztem az ostorcsatt oldalát, megetettem az összes sárkányt, kipucoltam az ólukat, magam is megreggeliztem, és még járőröztem is. Úgyhogy örülhetsz, hogy kibújtál a munka alól. -mondta a lány, és elfordult Hablatytól.
-Astrid sajnálom! Egyszer én is hibázhatok! -"ezt nem kellett volna mindani" gondolta magában.
-Egyszer?! Egyszer?! Legalább ötvenszer kihúztad már nálam a gyufát!
Hablaty tudta, hogy Astrid feladata most ráhárult. Neki kellett megnyugtatnia a lányt. Nagy levegőt vett és elkezdte.
-Astrid! Ne haragudj! Nagyon kiborító volt a tegnapi nap, nem is tudom, hogy maradtál olyan nyugodt, és erős mint amilyen szoktál. Tudom, hogy egy legjobb barátnak az a dolga, hogy mindig megnyugtassa a másikat, de ebbe te vagy a profi, én a nyomodba sem érek! -Hablatynak lassan könnyes volt a szeme, próbált minnél bíztatóbban beszélni. -Ha már legjobb barátként tekintünk egymásra, akkor most rajtam van a sor. Csakis én tehetek róla, hogy ennyire elaludtam, senki mást nem hibáztatok érte. Én vagyok az aki még Takonypócnál is jobban fel szokott téged idegesíteni, én vagyok az, aki a legjobb barátként tekint rád és Fogatlanra, és én vagyok az, aki most próbál téged megnyugtatni, mert most ez az én dolgom. Kérlek bocsáss meg nekem! Nem tudom mi lenne velem nélküled!
Hablaty elsírta magát, és remélte, hogy ha Astrid nem is, akkor legalább megértette mit akar ezzel mondani. Astrid megfordult és Hablaty nyakába ugrott.
-Akkor ezt vehetem egy megbocsátottálnak? -kérdezte viccesen a fiú.
-Lökött. -jelentette ki Astrid. Ez már jó jel volt, mert ha Astrid gúnynevekkel dobálózott, akkor már jól érezte magát. Hablaty egy kicsit elnevette magát. Astrid elengedte a fiút és vállon ütötte.
-Na gyerünk sárkányfiú, mert még tartozol nekünk egy edzéssel! -mondta és már rohant is, hogy felébressze a többieket. Hablaty megveregette Fogatlan fejét és felszállt rá, hogy elindulhasson az arénába.

Pár perc múlva megérkeztek a többiek is sárkányháton. Hablaty komolyan nézett, még akkor is, ha az edzések általában nagyon komolytalanok szoktak lenni. Azért van egy határ amit be kell tartani.
-Jó reggelt mindenkinek! A mai edzésen, egy rég nem gyakorolt dolgot fogunk csinálni. A sárkányvadászt. Mindenki tudja a szabályokat, ha valaki szabálytalanul játszik, kizárjuk! -vetett egy oldalpillantást Takonypócra a fiú. -Most Hanga lesz a vadász. Annyira kérlek téged, hogy mindenkit élethűen próbálj elkapni, mintha tényleg egy sárkánycsapdász, vagy vadász lennél. Na jó minden lovas, kap egy kis egérutat. Hajrá!
Amint Hablaty elkiáltotta magát mindenki a leggyorsabb tempójában indult el. Hablaty sejtette, hogy Astrid és ő lesznek az utolsók, hiszen régen is mindig ők voltak. A fiú az erdő felé vette az irányt és felette felrepült a felhők közé, hátha ott kevésbé veszik észre. Halvér egy kőfejtő e ment, ő is abban reménykedve, hogy nem találják meg elsőként. Bár övé volt a leglassabb sárkány, szinte mindig beleéléssel játszott. Takonypóc, nem tudott, hova elbújni, ezért csak olyan helyeken repkedett, ahol nagyobb sziklák vannak, hogy azok elrejtsék. Az ikrek sose tudtak normálisan játszani, mindig felhívták magukra a figyelmet, hogy hamarabb kiessenek és mehessenek pihenni, vagy éppen felfordulást csinálni. Ezúttal is őket kapták el először. Astrid szintén a felhős módszert választotta, és nem sokkal Hablaty mellett lebegett. Hanga nemsokára nyakon csípte Halvért, nem hiába övé volt a lassú sárkány. Már csak hárman maradtak. Értelem szerűen Takonypócot kapták el, mivel Kampó vörös színe nagyon feltűnő volt. Megint Hablaty és Astrid maradt utoljára.
-Akkor győzzön a jobbik! -kiáltotta a lány.
-Győzzön a jobbik! -kiáltotta Hablaty is, azzal már el is repült a perem felé, hiszen tudta, hogy Hanga valószínűleg nem sejtené, hogy valaki ott maradt volna. Viszont Hanga kiszúrta. Észrevette a fiút és villámgyorsan követni kezdte. Szerencsére Fogatlan gyorsabb volt mint Szélpenge, ezért el is tudott előle menekülni. Hanga a másik irányba is elindult és szerencsésen el tudta kapni Astridot. Hablaty megkönnyebbült és leszállt az arénába.
-Mindenki remekül repült! -mondta bíztatóan a fiú, mikor tudta, hogy a mindenki szó egy kicsit túlzás. Ahogy mentek ki az arénából, Hablaty még elkiáltotta magát. -Holnap ugyanekkor, ugyanitt! Astrid várj!
-Mi az történt valami?
-Igen. Miért nem hoztál magaddal jegyzetfüzetet?! Megint jegyzetelhettél volna. -viccelődött a fiú, s gyorsan elrepült, nehogy kapjon mégegy vállba ütést. Astrid megforgatta a szemét, és a fiú után repült...