4. fejezet Ilyen, ha Astrid kiakad

Hablaty, lassan két órája ájultan feküdt az ágyában. Astrid és Fogatlan egy pillanatig sem tágított mellőle. Mind a ketten nagyon aggódtak érte. Hanga lépett be a szobába.
-Hogy van? -kérdezte Astridtól a lány.
-Lélegzik, de semmi egyéb.
-Remélem felébred. -nézett Hanga az ájult Hablatyra. Astrid felállt. Ekkor viszont Hablaty mocorogni kezdett az ágyban. Astrid azonnal visszafordult és ránézett Fogatlanra, aki nagyon örült. Össze-vissza ugrált a kunyhóban. Astrid és Hanga is elmosolyodott. Hablaty lassan kinyitotta a szemét és a felette álló három alakot figyelte.
-Csakhogy felébredtél! -ölelte át Astrid a fiút. Hablaty értetlenül nézett a lányra.
-Mi történt? -motyogta.
-Takonypóc összevert. -mondta Hanga röviden.
-Miért nem lepődök meg ezen? -tette fel magának a kérdést Hablaty és kipattant az ágyból. Lesétált a kunyhóból a levegőre Astriddal és Hangával a nyomában. Be akart menni a klubházba, de Astrid előtte ért be és a kerekasztalnak támaszkodó Takonypóc felé vette az irányt.
-Van fogalmad róla, hogy mit tettél?!
-Astrid...nyugodj le. Nincs semmi bajom.
-Hallgass Hablaty! -kiáltott a fiúra Astrid. -Azt érdemelnéd, hogy itt helyben beléd vágjam a szekercémet! Hihetetlenül undok alak vagy!
-Astrid higgadj le... -mondta megint Hablaty.
-Hallgass már Hablaty! Képes lettél volna megölni Hablatyot, ha nem avatkozok közbe! És még azt akarod, hogy egyáltalán barátok legyünk?! Most intézted el magadnak, hogy egy életre ne szóljak hozzád. Mindig figyelni foglak, és ha mostantól bárkire kezet emelnél én esküszöm...
-Astrid! -szólt közbe Hanga és beállt Astrid és Takonypóc közé. -Lányos program?
-Menjünk. -szólt vissza a lány egyhangúan, majd elindult Hanga után.

*Astrid és Hanga*
Pár perc múlva Astrid és Hanga sárkány nélkül megérkeztek egy olyan helyre, ahol Astrid szokott szekercét hajigálni. Most is elővette a fegyverét, és idegesen elkezdte nekidobálni a céltábláknak.
-Hogy lehet ilyen undok egy viking! Hihetetlen!
-Astrid nyugodj le! -fogta meg a lány kezét Hanga, mielőtt újból eldobta volna a szekercét. -Már minden rendben van, Hablaty jól van. Ne legyél olyan alakok miatt ideges mint Takonypóc. Ő még ezt sem érdemli meg. -Astrid elmosolyodott. -Na látod!
-Kösz Hanga. Jó érzés, hogy van egy olyan lány a közelemben aki meg is ért engem. -most Hangán volt a sor, hogy elmosolyodjon.
-Na és mi van Hablattyal? -szólt Hanga éppen amikor Astrid dobáshoz készült. -Együtt vagytok ugye? -Astrid annyira meglepődött ezen a mondaton, hogy egy nagyon messze levő fára dobta a szekercéjét, a céltábla helyett.
-Pfff... dehogy! Csak barátok vagyunk. -rántotta meg a lány a vállát zavartan. Hanga viszont nem hitt neki.
-Astrid, lehet, hogy sokáig nem voltam együtt veletek, de azért nem vakultam meg! Azt hiszed nem látom, hogy néztek egymásra? Aztán meg volt egy pár példa rá, amióta itt vagyok. Hablaty szégyellt előttem leülni melléd, aztán te nagyon aggódtál érte...
-Mert Takonypóc majdnem megölte! Ez nem normális!
-Felajánlottad volna magad helyette. Van egy olyan érzésem, ezt Halvérért nem tetted volna meg. Aztán addig ültél mellette, amíg fel nem ébredt, aztán majdnem megölted Takonypócot miatta.
-Szerintem ezek teljesen normális dolgok...
-Hát nem. Ez mind arra utal, hogy...
-Na és mi van Halvérrel? -vágott közbe vörös arccal Astrid, nehogy kínos helyzetbe kerüljön. Hanga elmosolyodott.
-Igazából ő írt először nekem. Aztán én is rászoktam. Egyenlőre ennyi.
-Na jó ennyit a fiúkról! -intette le Astrid a lányt. -Ezt figyeld! -tette hozzá és elővett két szekercét, majd eldobta háttal. Mindkettő a céltáblák közepébe talált. Astrid odasétált, hogy vissza vegye a fegyvereit.
-Nem rossz. De minek két külön szekerce, ha van egybe kettő. -szólt Hanga, majd elővette saját fegyverét, amit szétnyitott és két szekerce volt egymás mellett. Ő is háttal állt a célnak, majd eldobta a fegyvert, aminek egyik oldala az egyikbe, a másik a másik céltáblába talált be.
-Majd szólj, hogy másoltam le ezt a fegyvert. Elképesztő! -a két lány elnevette magát, majd elindultak vissza a peremre.

Pár perc múlva ott is voltak Astrid kunyhója előtt. Hablaty már bent várta őket Fogatlannal, Viharbogárral és Szélpengével.
-Végre itt vagytok! -szólt a két lányhoz. -Bolondokháza van! Takonypóc, Fa és Kő felgyújtotta szinte az egész belsejét az arénának. Halvér próbálja őket megállítani. És mikor járőröztem, három sárkányvadász hajót láttam, az egyiken Dagurt. Kérlek szépen segítsetek.
-Rendben. Oszoljunk csapatokra! -javasolta Hanga. -Én Szélpengével segítek Halvérnek, ti állítsátok meg a sárkányvadászokat! -tette hozzá és már repült is ki sárkányával az aréna felé. -Ha kész vagyunk segítünk! -szólt még vissza Hanga aztán ektűnt. Hablaty és Astrid is felpattant saját sárkányára és indultak, hogy megállítsák a hajókat.

-Látom őket Hablaty! Ott! -süvöltötte Astrid, és Kelet felé mutatott.
-Akkor támadjuk őket hátba! Astrid! Te mész balról én jobbról. Próbáljuk meg elrabolni Dagurt! Sok információval szolgálhat nekünk! -adta ki a feladatot Hablaty, és elindult, hogy lángba borítsa a sárkányvadászok egyik hajóját. Fogatlan kilőtte a plazmabombát, s ezzel egy hajó ki volt pipálva. Astrid a másikat égette el, aztán pedig az utolsó felé mentek mind a ketten. Astrid lángba borította, Hablaty pedig megpróbálta elrabolni Dagurt. Szerncséje volt, mert éppen akkor nyújtotta fel a kezét és parancsolt a vadászoknak, amikor Hablaty felé közeledett. Ám a parancsra a sárkányvadászok elővették az íjukat és zöld hegyű nyilakat, s tüzet nyitottak Hablatyra és Fogatlanra. Ekkor lépett közbe Astrid és Viharbogárral megcélozta a sárkány tüskéivel a hajót. Így mind a ketten el tudtak menekülni, lángba borították a hajókat, de sajnos Dagurt nem tudták elfogni.