3. fejezet Balhé az edzésen

Bocs, hogy késtem, de itt a következő rész. Jó szórakozást!

*Hablaty és Astrid*
-Elmondanád végre, hogy hova megyünk?! -kérdezte Hablaty, amikor egy nagy sziklacsúcs felett repültek el. Astrid továbbra is ugyanazt mondta mint az előző ötször.
-Majd megtudod, ha oda értünk!
Hablaty sóhajtott egy nagyot, (ezen a napon már harmadszor) és inkább csöndben követte Astridot. Pár percig ilyen némán repültek, majd Astrid lefelé repült, leszálláshoz készülve. Hablaty követte, s lassan neki is leesett, hová repülnek. Arra a helyre, ahol megmentették még régen a kölyök fürge fullánkot. A fiú mostmár tudta hova, de még mindig nem értette, hogy mièrt repülnek. Astrid leszállt egy nagy kőre, Hablaty pedig mellé. Lepattant Fogatlanról és szétnézett, hátha lát valamit.
-Azt mondtad meglátom, miért jöttünk ide, de... -nézelődött tovább Hablaty -én nem látok semmit, csak egy rakás követ meg egy csomó vizet.
-Ebben igazad van...
-Várj... akkor elrángattál ide a semmiért? -értetlenkedett a fiú.
-Nem. Egy pillanat és jön... Csak várj egy kicsit.
Hablaty leült a sziklára, Fogatlan mellé és elkezdte simogatni a fejét. Astrid nem ült le, hanem az eget kémlelte, hátha megjön az a titokzatos valaki, vagy valami, amiért iderángatta Hablatyot. Hirtelen felcsillant a szeme, és egy nagy közeledő csillogó valami felé mutatott.
-Nézd Hablaty!
A fiú ránézett a közeledő akármire, amiből lassan kirajzolódott egy sárkány és lovasa alakja. A hatalmas "fémsárkány" leszállt Fogatlan mellé, aki erre felmérgesedett és elkezdett rá morogni. A sárkány hátrált pár lépést és a rajta ülő csuklyát viselő, fekete hajú, zöld szemű lány lepattant róla. Astrid próbálta magát türtőztetni ( látszott rajta, hogy nagyon örül az érkezőnek), s egyenlőre csak fülig érő szájjal mosolygott. Az idegen lehajtotta a csuklyáját, s Hablaty elé egy nagyon régi ismerős látványa tárult.
-H...Hanga? Te vagy az? -kérdezte megilletődötten a fiú. Astrid se bírta tovább Hanga nyakába ugrott és átölelte.
-Astrid, Hablaty! Végre, hogy itt vagytok! Nehéz volt a legjobb barátaim nélkül. -motyogta a lány miután elengedte Astridot és Hablatyot is megölelte.
-Hogy kerültél ide ilyen hamar? És hogy tanultál meg sárkányon lovagolni? -tette fel az újabbnál újabb kérdéseket Hablaty.
-Az egyik szigeten leltem Szélpengére. Egy sárkányvadász nyila megsebesítette, én pedig azokkal a módszerekkel amiket tőletek tanultam, betanítottam. Elég nehéz volt, mert ő egy ostorcsatt.
Hablatynak is felcsillant a szeme, de neki nem Hanga érkezése miatt. Az ostorcsatt. Ez a sárkány állt előtte, és ő nem tudta most mit is csináljon. Ígéretet tett Astridnak, de nem biztos, hogy akad még ilyen lehetőség, hogy tanulmányozzon egy ostorcsattot.
-Öhm...Hablaty? Jól érzed magad? -kérdezte Astrid gyanakodva. A fiú észbe kapott és gyorsan felelt.
-I...igen persze.
Astrid továbbra is gyanakodóan nézett a fiúra, aki magában ezeket mondta: "Este majd tanulmányozom ezt a sárkányt. Remélhetőleg Astrid már nem lesz fent ilyen későn. "
-Mutatnom kell nektek valamit, srácok! Nem hiszitek el mit találtam idefelé jövet!
-Az az igazság Hanga, hogy nekünk edzésünk lenne...-mondta Hablaty.
-Vissza kell érnünk, majd inkább éjszaka mutasd meg! -javasolta Astrid. Hablaty arról a tervéről is lemondhatott, hogy éjszaka vizsgálja meg az ostorcsattot, úgyhogy ez is másnapra tolódik, gondolta magában.
-Akkor maradjunk itt, amíg nem kell mennetek. Az az igazság, hogy vágyom egy kis baráti körre. -mondta Hanga és leült a sziklára Astrid pedig mellé. -Nem ülsz ide Hablaty? -kérdezte Hanga és Astrid mellé mutatott.
-M...miért pont oda? -dadogta Hablaty megszeppenten. -N...nem ülhetnek inkább melléd?
Mintha Hanga éppen ezt a hatást akarta volna elérni, mosolygott egyet és még mindig Astrid mellé mutatott. Hablaty nem értette miért ragaszkodik ennyire ehhez az ötlethez a lány, de azért piros arccal leült Astrid jobb oldalára. Egyik viking sem szólt semmit, kivéve Hangát.
-Na, és, hogy telik az idő nélkülem? Miket csináltatok?
Se Hablaty se Astrid nem szólt egy árva mukkot sem, mintha nagyon meg lennének szeppenve attól, hogy egymás mellett ülnek más társaságában. Hanga megint elmosolyodott (se Hablaty se Astrid nem értette miért), és felpattant a földről. -Úgy látom nem vagytok beszélgetős kedvetekben. Egy verseny az otthonotokig? Csak kéne egy térkép.
Hablaty a zsebébe nyúlt és előhúzta az óriási térképet. Megmutatta, hogy most hol vannak, és hogy hol van Sárkány-Perem. Hanga kihívóan nézett a két barátjára.
-Mit szólnátok, ha kerülnénk? A rendes utat már túl jól ismeritek.
Hablaty és Astrid bólintott, majd némán és még mindig piros arccal felálltak a földről, és felszálltak a sárkányukkal.

*A peremen*
-Hol vannak már? -kérdezte Kőfej.
-Ha már összehívták ezt az edzést, akkor legalább jelenjenek is meg. Hihetetlen ez a Hablaty. -motyogta Takonypóc.
-Ne csak Hablatyot hibáztasd, Astrid is eltűnt! -kiáltotta Halvér. -Remélem nem lett semmi bajuk!
-Ha nem ismernéd eléggé Halvér, Astrid csak azért ment el, mert Hablaty ráerőltette! Biztos vagyok benne, hogyha az a zsarnok Hablaty nem rángatja el, Astrid velem töltötte volna a napot! -álmodozott tovább Takonypóc.
-Ó Thor! Hablaty! Miért hagytál itt ezekkel!? -suttogta Halvér. Kőfej és Fafej egymás fejét ütögették, Takonypóc tovább ábrándozott Astridról, Halvér pedig folyton az eget nézte, hátha megjelennek végre az eltűntek.

*Hablaty, Astrid és Hanga*
Hablatynak nagyon bele kellett húznia, mert kedvességét miatt a második helyen állt. Astrid előtte, Hanga mögötte, egyszóval körbe volt véve harcias lányokkal, ami cseppet sem tetszett neki, mivel előlről és hátulról is tüzelhetnek rá. Astrid éppen most kanyarodott be a perem felé vezető utolsó negyedbe. Hablaty megveregette Fogatlan fejét, és kicsit jobban előre dőlt. A sárkány felgyorsított, és felülről kerülte meg Astridot és a nyugodtan repülő Viharbogarat.
-Gyerünk pajti húzz bele! -kiáltotta Fogatlannak Hablaty. Közben Hanga is megelőzte Astridot, amire a lány felmérgesedett és tüzet nyitott a levegőbe. Hanga kicsit eltévedt a füstbe, aminek az lett az eredménye, hogy Astrid visszaszerezte a második helyet. Nem sokkal később Hablatyra is tüzet nyitott, amire a fiú a füstben lejjebb szállt, hogy kevésbé legyen észrevehető. Hablaty felgyorsított még egy kicsit, aztán villámgyorsan leszállt a kunyjója előtt és várta a két lányt. Hanga és Astrid szinte egyszerre értek be és szálltak le Hablaty mellé.
-Na most kinek is kell jegyzetelni? -gúnyolódott Hablaty Astridnak célozva, aki kiöltötte rá a nyelvét.
-Nagyon vicces, Hablaty, nagyon vicces!
Hanga ezen is elkuncogta magát és elindult Hablattyal és Astriddal az arénába.
------------------------
Pár perc múlva meg is érkeztek, s bent négy hihetetlenül dühös alak várta őket. Egyedül Halvér vágott egészen normális arcot, de csakis azért, mert látta a levelezőtársát. Hanga integetett neki, majd megállt a három dühös viking előtt.
-Hablaty Harald! Hogy gondolod azt, hogy mikor megígéred, hogy edzést tartasz fél óra múlva, eltűsz kitudja hova, ráadásul az én Astridommal! -vált ki Fa és Kő közül Takonypóc, öklét rázva. Hablaty gyorsan hátrapillantott Astridra, aki undorodva nézett Takonypócra, Hablaty ezt megértette, és visszafordult a mérges fiúhoz.
-Először is Takonypóc, Astrid nem a barátnőd, másodszor...
-Hanem kié? A tiéd? -szakította félbe újra Takonypóc. Erre már Halvér is megszólalt.
-Ami azt illeti Takonypóc...
-Nem. Nem is az enyém és nem is a tiéd! Úgyhogy maradj csendben kérlek. Másodszor ne beszélj így velem, mert ezen a szigeten én vagyok a főnök!
-Öhm Hablaty...
-Ne most Halvér!
-Bunyót akarsz, Hablaty? -folytatta a "barátságos" beszélgetést Takonypóc.
-Ha nem hagyod abba, akkor ha nincs más megoldás!
-Rendben!
-Hablaty, ne tedd! -próbálta megnyugtatni Astrid a fiút.
-Muszáj!
A lány aggódva nézett Hablatyra, aki dühtől vörösen nézett Takonypócra. Takonypóc viszont nagyon elszánt volt, amitől Hablaty meg is ijedt. De már késő volt. Az ellenfél hatalmas lendülettel rohant felé. Hablaty hátrahajtotta a fejét, hogy legalább azt ne verjék össze. Astrid közbe akart lépni, de Hanga elé állt és megfogta a csuklóját.
-Astrid ez az ő harcuk! Ne lépj közbe!
-De agyon fogja ütni Hablatyot! Ezt nem engedhetem!
-Téged véd Astrid! És ha közbelépsz, akkor Takonypóc téged is meg fog verni! Akkora erővel jön! Nem lenne esélyed ellene!
-Inkább én mint Hablaty! -kiáltotta Astrid és próbált kibújni Hanga kezei közül.
-Astrid! -kiáltotta Hablaty, miközben tiszta erejéből futott körbe az arénában. -Ne avatkozz közbe! Ez az én harcom! Ha megver, megver!
Astridnak már szinte könnyes volt a szeme. Fafej bezárta az arénát, minden oldalról, hogy Fogatlan se tudjon közbeavatkozni. Hanga továbbra is az aggódó Astridot próbálta visszatartani. Hablaty közben kapott egy nagy ütést Takonypóctól a hasába. Ettől a fiú elterült és szinte már hagyta magát. Hablaty elájult, hatalmas lila folt volt a szeme körül. Astridnak sikerült kiszabadulnia Hanga kezeiből és minden erejét belevetve, felemelte Takonypócot és az aréna egyik falához vágta háromszor. Azután odarohant az ájult Hablatyhoz és próbálta felemelni.
-Segítsetek kivinni Fogatlanhoz! Ő majd felviszi a kunyhójába!
Hanga odarohant Astridhoz és segített neki kivinni az ájultat a sárkányához. Fogatlan is nagyon megijedt, majd mikor felrakták Hablatyot a hátára, azonnal tudta, hogy fel kell vinnie a kunyhójába. Astrid utána repült Viharbogárral. Mindkét sárkány leszállt Hablaty lakhelye előtt, majd Fogatlan becipelte a kunyhóba. Astrid levette a hátáról és rárakta az ágyra.