1. fejezet Élet a sárkányokkal

A nap már felkelő én volt, és sugarai a Sárkány-Peremet világította meg. Azon belül pedig III. Hablaty Harald kunyhóját, aki még a legszebb álmait élte át. Ágya mellett egy egészen nagy hely volt kihagyva, ami a sárkányának, Fogatlannak az alvóhelye volt. Hablaty fordult egyet az ágyán, egyre nehezebbé esett neki aludni a sok éjszakai járőrözés miatt. Fogatlan elég régen ébren volt, s szokásához híven a tetőn hangoskodott. Hablaty próbálta befogni a fülét és tovább aludni, de mintha ezt a sárkány megérezte volna, még az előzőnél is hangosabban ugrált a tetőn.
-Fogatlan! -kiáltotta fel a fiú. -Nem tudnál egy kicsit halkabban szórakozni?
Mintha a sárkány meg se hallotta volna, folytatta gazdája felkeltési hadműveletét. Hablaty morcosan felpattant az ágyból, megborzolta a haját és fáradtan kiballagott az udvarra. Tavasz volt. Az egyik legszebb tavasz. A peremről gyönyörű volt a kilátás a tengerre és a közelebbi szigetekre. Hablaty egy nagyot nyújtózkodott, kitörölte a szeméből az álmosságot, és felnézett a tetőre.
-Fogatlan! Ha már felébresztettél, hajnalban, legalább méltóztass lejönni a tetőmről, mielőtt beszakad...!
A sárkány morgott egyet, megforgatta a szemét, és morcosan leugrott a földre. Hablaty odasétált hozzá és karba tett kézzel nézett rá. Az éjfúria egyszerűen elfordult a fiú elől és mérgesen kihúzta magát. Hablaty egy kicsit megenyhült, leengedte a kezét és fújt egyet maga elé.
-Na mi van? Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek? Erről szól a hiszti, nyiff-nyaff pityogó?! -gúnyolta ki viccből a fiú Fogatlant, de a sárkány meg se mozdult. Hablaty elfordult, és úgy tett mintha nagyon sietnie kellene valahova, majd megszólalt. -Hát hisztis sárkányok nem érdemlik meg ez esti repülést...
Fogatlan visszafordult az elmenőben lévő fiú felé, felvett fogával egy kisebb követ és Hablaty fejéhez vágta. A fiú megfogta azt a pontot, ahol eltalálta a kavics, majd egy váratlan pillanatban nekirohant Fogatlannak. Próbálta eltolni, de a sárkány meg sem mozdult. Hablaty már túlságosan beleélte magát ebbe a "harcba", s fel akarta emelni Fogatlant. A sárkányt továbbra se tudta elmozdítani. Fogatlan egyszerűen ráfeküdt a lovasára és össze-vissza nyalta.
-Fogatlan! Tudod, hogy ezt nem lehet kimosni!!! -állt fel Hablaty a földről és próbálta lerázni magáról a rengeteg sárkány nyálat. A sárkány elkezdett önfeledten nevetni. Hablaty felült Fogatlanra, beállította a műlábát és előre nézett. Megveregette sárkánya fejét és elindult a klubházba.

Pár perc múlva le is szálltak a bejárat előtt. Hablaty leugrott Fogatlan hátáról, s már nyitotta is ki a bejárati ajtót. Nem volt bent egy árva lélek se. A fiú megrántotta a vállát és hátranézett Fogatlanra.
-Te maradj kint pajti. -szólt a sárkányhoz. Fogatlan megint behisztizett. -Tudod, hogy ide nem jöhetsz be!
A sárkány kénytelen-kelletlen kint maradt az ajtó előtt, s Hablaty már be is lépett a helyiségbe. Leült az asztalhoz, s az előző nap otthagyott, kinyitott sárkány könyvet méregette. A könyv a szikla osztályú sárkányoknál volt kinyitva. Hablaty belelapozott egyet és már is egy Halvér által rajzolt olyan gronkel volt benne, mint ami kiköpött mása volt Bütyöknek. Halvér valószínűleg nagyon sokáig felvolt előző nap, mert a gronkel című két oldal tele volt írva. Hablaty tovább lapozgatta a könyvet, átnézte az összes szikla osztályú sárkányt. Néha ránézett Fogatlanra, nehogy valami hülyeséget csináljon. Átlapozta a könyvet, egészen az ostorcsatt hiányos oldaláig." Létezik ilyen sárkány?" Kérdezte magától Hablaty. Fogalma sem volt milyen egy ostorcsatt, hogy milyen osztályú, és, hogy ki írta be a sárkányok könyvébe. Elővette a sárkányszemet az egyik ládából, és megpróbálta Fogatlan lángjával beizzítani, de hiába. Hablaty letette maga mellé a tárgyat és elgondolkozott. Biztos volt benne, hogy a sárkányszemben benne van az ostorcsatt, csak azt kéne kitalálni, hogy milyen osztályú. Lépteket hallott kintről. Hablaty oda se fordította a fejét, annyira belemerült a sárkány könyvbe. Aztán valaki a vállára tette a kezét.
-Megint a sárkány könyvet bújod? -kérdezte Astrid és ő is felfigyelt az ostorcsatt szóra. Hablaty még mindig nem fordította el a fejét. Nem tudott felhagyni a keresgéléssel és Astrid kérdésére se válaszolt. -Hablaty, már lassan arra a szintre jutsz, hogy semmi mással nem foglalkozol, csak a könyvvel. Ha ezen nem változtatsz, kidobom a tengerbe!
-Nem tennéd meg. Ennyire már ismerlek. -mosolyodott el a fiú és rápillantott Astridra a szeme sarkából. A lány kihúzta magát.
-Ha nem változtatsz a dolgokon, megteszem és nem fog érdekelni a rengeteg munkád ezzel kapcsolatban. -mondta nagyon szigorúan és elfordult Hablatytól. A fiú ezen megint elmosolyodott.
-Reggelre abbahagyom... -Astridnak felcsillant a szeme. -de egy valamit még meg kell néznem...
Odahívta magához az ajtóban játszó Viharbogarat (amire persze Fogatlan megsértődött, hogy elvették a játszótársát). Felvette a sárkányszemet és visszalépett Viharbogárhoz. Megkérte a sárkányt, hogy világítson egy kicsit bele. Hablaty az összes lehetséges variációt kipróbálta, de egyik sem volt jó ahhoz, amit keresett. Visszaült az asztalhoz.
-Mit keresel? -kérdezősködött Astrid. Hablaty letette a sárkányszemet az asztalra és becsukta a sárkány könyvet.
-Az ostorcsattot. -szögezte le egyértelműen a fiú. Astrid megint megforgatta a szemét.
-Azt mondtad abbahagyod!
-Astrid ne forgasd ki a szavaimat! -támadott vissza idegesen a fiú. Astrid érezte, hogy most jobb ha csöndben marad, ezért inkább elvette a sárkánykönyvet Hablaty elől, nehogy megszegje azt amit ígért.
-Mikor lesz ma edzés? -váltott témát gyorsan a lány. Hablaty egy kicsit gondolkodott, majd megszólalt.
-Mindjuk egy fel óra múlva. De most csak annak aki fent lesz kezdéskor. Nem akarok órákat várni bizonyos Takonypócokra... -mondta kezét lengetve a fiú. Astrid a furcsa mozdulatoktól elnevette magát, de Hablaty nem értette min. -Most meg min nevetsz?
-Rajtad. -kuncogott tovább Astrid.
-Kösz ez nagyon hízelgő... -motyogta Hablaty, majd felállt az asztaltól. -Szokásos reggeli repülés? -kérdezte Astrid felé nézve. A lány elindult Viharbogár felé és már fe is szállt vele.
-Szerintem jegyzetelj! -gúnyolódott. Most Hablaty nevette el magát. Astrid eltűnt a távolban, Hablaty pedig felpattant Fogatlan hátára.
-Gyerünk pajti! Mutassuk meg kinek kell itt jegyzetelni! -simogatta meg Fogatlan fejét a fiú, majd elindult villámsebességgel Astrid után.

-Egy újabb győzelem! -kiáltotta Astrid miután leszállt az aréna előtt. Hablaty pár másodperccel később szállt le.
-Csaltál. Arról nem volt szó, hogy lehet tüzelni!
-De azt se mondtuk, hogy nem lehet! -erősködött a lány. Hablaty leszállt Fogatlanról és elindult a sárkánnyal az aréna felé.